De nehéz az iskolatáska
Egy bostoni gyerekkórház megfigyelései alapján úgy véli, hogy minden gyerek ellentartással kompenzálja a túl nehéz iskolatáskát oly módon, hogy előrehajol és a nyakát felfele szegi. Ez a testtartás degenerációkat hoz létre a gerincoszlopban és az érintett idegrendszerben is.
Sokszor meg lehet figyelni a gyerekeket az utcán, tömegközlekedési eszkőzőkőn, hogy rendellenes testtartással cipelik a testsúlyukhoz mérten igencsak megterhelő iskolatáskát. Ez érthető is, hiszen a háti szakaszon megnövekedett súlyt ahhoz, hogy ne essen hátra és megörízhesse a gyerek az egyensúlyát előre kell hajolnia. Ezáltal az ágyéki (lumbális) szakaszon és a nyaki (cervikális) szakaszon is rendellenes testtartást vesz fel a gerincoszlop. Bár még ebben az életszakaszban sokkal rugalmasabbak a csigolyák közötti porckorongok mint felnőtt korban, de az izomzat is sokkal gyengébb. A felesleges túlsúly cipelése miatt sajnos elkezdődnek a gerinc degeneratív elváltozásai. Sokszor a gyerek testsúlyának a 10%-át is meghaladó lehet a hátitáska ami nagyon megterhelő a gerincoszlopon kívül a nagyízületeknek is mint térd és csípő. A gyerekek amúgy is mozgásszegény életmódot illetve ülő életmódot élnek amihez társulnak még a helytelen étkezési szokások miatt kialakuló túlsúlyos állapotok. Magyarországon kb. minden ötödik gyerek túlsúlyos és ha ehhez még hozzávesszük az iskolatáska felesleges extra súlyterhelését el tudjuk képzelni mekkora teher hárul a gyermek aktív és passzív mozgató szervrendszerére vagyis az izmokra, csontokra és ízületekre. Persze, hogy kialakul a korai lúdtalp (pes planus), kalapácsujj (digitus malleus), bokasüllyedés (pes planovalgus), X láb (genu valgum) a teher kompenzációja miatt, a gerinc oldalirányú görbületei (scoliosis) aztán végkövetkezményként akár a krónikus fejfájás is. Bizony a túlsúlyos hátitáska hosszabb távon már érinteni fogja az idegrendszert is.
Most a szeptemberi iskolakezdés időszakában szülőként és pedagógusként is oda kellene figyelni a táska minőségére, a testtartásra és természetesen arra, hogy ne cipeltessük feleslegesen a tankönyveket a gyerekkel az iskolába és haza.
Arra is oda kell figyelni, hogy a gyerek ne féloldalasan vigye a hátitáskát hanem mint egy hátizsákot mind a két vállán egyenletesen eloszlatva a súlyt. A gyerekkori kismértékű panaszok a tapasztalatok szerint 20-30 év múlva sajnos “fájdalomszörnyetegekké” tudnak fejlődni. Gondoljunk arra, hogy a kisember felnő és a mostani felhőtlen boldogsága lehetőleg maradjon meg idős korára is.
