Mostanában nagyon sokan teszik fel ezt a kérdést önmaguknak és szakembereknek, terapeutáknak egyaránt. Miért is fáj a gerincoszlop valamely területe vagy a hátunk valamelyik szakasza? Mi történik mostanában a szervezetünk egyik nagyon fontos tartópillérével, a gerincoszloppal, hogy ennyi panasz alakul ki vele kapcsolatosan már egészen fiatal serdülőkortól?

A válasz nem annyira egyszerű, mert több tényező is közrejátszik a gerincoszlop degeneratív elváltozásaihoz. Az egyik talán legfontosabb tényező az életmódunk.

Az emberiség a II. Világháború befejezése után nagymértékben kezdett a hagyományos szakmáktól eltávolodni és egyre hangsúlyosabban kerültek előtérbe az irodai munkák. Ez a folyamat exponenciális mértékben tart a mai napig is. Mindaddig az emberek zöme a mezőgazdaságban, a gépiparban, építőiparban, textiliparban, fafeldolgozó iparban stb. dolgozott viszonylag változatos fizikai munkakörökben, tehát nem statikusan ülő helyzetben. A régebbi korok dolgozói valamilyen mértékben használták az izmaikat mint a szervezet aktív mozgató szervrendszerét és ezzel egyetemben az ízületeket valamint a hozzájuk tartozó csontozatot is vagyis a szervezet passzív mozgató szervrendszerét is.

A munka tehát fizikailag aktív volt és munka után pedig egyáltalán nem volt jellemző azokban a korokban a televízió, számítógép, mobiltelefon előtt ülni, hiszen legtöbbjük még nem is létezett. Az emberek, a lakosság inkább sportolt, sétált, kirándult, túrázott, fúrt-faragott a szabadidejében illetve a lakókörnyezet környékén játszottak a gyerekek valamint beszélgettek, fociztak, még a felnőttek is. A játékot úgy kell természetesen érteni, hogy fogócskáztak, a porolón lógtak a kislányok, gumiztak (ugráló játék volt anno), fociztak, kidobosoztak, rabló-pandúrosat vagy éppen indiánosat játszottak a gyerekek, vagy az éppen bátrabbak lementek egy patakpartra vagy távolabbi csendesebb helyre és békáztak, ebihalakat vagy gőtét gyűjtöttek  illetve mindenféle „gaz” tettet elkövettek amivel a játszóruhát tönkretehették a szülők nem kis bosszúságára. Aktívan játszottak, használták a testüket. Nem volt gond a súlyfelesleggel, nem volt gond az ízületekkel, nem volt gond a három érrendszerrel sem (artériás, vénás és nyirok), jellemzően nem volt gond a tartásbeli deformációkkal.

Tehát gyerek és felnőtt egyformán viszonylag aktívan élte az életet.

Ezzel szemben ma az emberiség döntő része ül és szinte teljesen inaktív. Ül az iskolában 12 éven keresztül, aztán ül az egyetemen 4-8 éven keresztül aztán szófogadóan egy irodai munkahelyen még 20-40 éven keresztül. Nem elég, hogy a munkahelyen a testével szinte nem csinál semmit, hanem még az otthon és a munkahely között is „kényelmes” gépkocsival teszi meg a köztes távot aztán a „kényelmes” otthonában még leül a televízió készülék elé megnézni a kedvenc műsorokat  vagy éppen a számítógép elé kucorodik még otthonról is „kicsit” dolgozni vagy játszani valamelyik PC-s játékkal egy-két órácskát meg aztán kimerülten lefekvés a legtöbbször nem megfelelő matracra és kezdődik az egész másnap elölről…

Hogy mindez az inaktív életmód még ne legyen elég, sajnos ma az emberiség bőségesen hozzájut az élelmiszerek többségéhez és nem az alacsony kalóriatartalmú zöldségeket, gyümölcsöket, gombaféléket részesíti előnyben hanem a magas zsír és szénhidráttartalmú élelmiszereket. Ami még nagyobb baj, hogy ráadásul nagyon sokan az „idő hiányában” kész vagy félkész élelmiszereket fogyasztanak amiben rengeteg vegyipari mellékanyag is található a jobb íz, a szebb szín, a hosszabb eltarthatóság és lehetne még bőven sorolni…tényezők miatt. Mindezen tényezők egyenes úton vezetnek a túlsúlyos állapotok felé.

Ma a lakosság legalább 50%-a túlsúlyos.

Az egész eddigi felsorolást pedig még tetézi, hogy nem iszunk eleget. Folyamatosan vízhiányos (dehidratált) a legtöbb ember szervezete. Aki esetleg még bőven iszik arról is sokszor kiderül, hogy cukrozott vagy édesítőszerrel dúsított „üdítőt” fogyaszt vagy sört ami nem lesz megfelelő a szervezet gond nélküli folyadékpótlására.

A szervezetünk ebben az állapotban sajnos krónikusan szenved. Nem csak a mozgató szervrendszereink hanem minden belső szervünk, szervrendszerünk egészen sejt szintig.

A bevezető után akkor nézzük meg, hogy konkrétan ezen előzmények ismeretében miért is alakul ki a fájdalom?

Vegyük példának a lumbális szakaszt vagyis a gerincoszlop ágyéki részét. Hiszen a legtöbb fájdalom talán erről a területről érkezik. Ez egyáltalán nem meglepő hiszen a folyamatos ülés miatt a gerincoszlop ezen szakasza a normális lumbális lordózis vagyis ágyéki homorulat állapotából egy kiegyenesedett állapotba megy át és sajnos nagyon sokszor az ülés folyamán még kifózisba is átmegy vagyis domborulatba. A gerincoszlop ezeket a mozgásokat képes lekövetni, a törzs különböző irányokban való döntését biztosítani. Na de nem ennyi évtizeden keresztül folyamatosan! Ilyen erős és hosszan tartó behatásokra már károsodnak a csigolyák közötti discusok vagy porckorongok, mert hátrafelé nyomódnak, domborodnak ki és a gerincoszlop egészét tartó felületes de főleg mély izmok de leginkább a ligamentumok vagy szalagok és mindezek folyományaként már a csigolyák teste is a kisízületekkel  és a kisízületeket körbevevő képletekkel egyetemben.

A gerincoszlop feladat, hogy tompítsa a talp felől érkező rezgéseket, hogy elvezesse-elnyelje a fej felől érkező felsőtest jelentős súlyát, hogy létrehozza a törzsmozgásokat különböző irányokba és nem utolsó sorban, hogy helyet illetve védelmet adjon a központi idegrendszerünknek a gerincvelőnek és a hozzá tartozó ideggyököknek és idegeknek.

Sajnos a gerincoszlopnak éppen ez a védelmező szerepe lesz a fájdalmunk kulcsa is, hiszen manapság (az előszóban foglaltak miatt) a már nagyon fiatal korban is elkezdődnek a porckorong (discus) degenerációk, a porckorong bántalmak vagyis magyarán szólva a porckorongok laposodása. Nem csak a cipőtalpunk laposodik a folyamatos használat során hanem sajnos a csigolyák közötti porckorongjaink is.

A legtöbb szerzett gerinc degeneratív elváltozás a porckorongok elváltozásával kezdődik és ezzel párhuzamban kialakulnak és fokozódnak a különböző gerinc eredetű fájdalmak. Ezek a fájdalmak több helyről eredhetnek.

Egyrészt a lágy szervekből: izmok, szalagok, inak, másrészt a csigolyák kisízületeit körbevevő idegekkel gazdagon ellátott ízületi tokokból valamint a porckorongok által kisebb vagy éppen nagyobb mértékben nyomás alatt álló gerincvelő vagy ideggyökök által.

Vegyük egy kicsit szemügyre ezt a három esetet. Az ágyéki vagyis lumbális szakaszból hoztuk a példánkat. Az izmok, szalagok megfeszülnek a folyamatos ülés illetve előregörnyedés miatt.  Főleg az iliolumbalis szalag felső és alsó kötege vagyis a csípőlapát felső belső éle és az ágyéki csigolyák harántnyúlványai között helyezkedő szalagok, valamint a keresztcsont és csípőcsont közötti szalagok: ligamentum sacroiliacum intermediale, ligamentum sacroiliacum dorsale és ventrale, ligamentum longitudinale posterius a gerinc teljes hosszában végígfutó hátulsó hosszanti szalag ami az elülső szalaggal ellentétben nem tapad rá a csigolya testekre, a ligamentum flavum amely a csigolyatestek lamináit köti össze. A lényeg az, hogy sok szalag illetve izom tartja össze egyrészt a csigolyatesteket, másrészt rögzíti a gerincoszlop alsó részét a csípőlapáthoz illetve a medence csontjaihoz. Ezek a szalagok a törzs előre dőlése esetén megfeszülnek, megnyúlnak ami fájdalmakat okoz az idő előrehaladtával. Az erős fájdalom hatására a szervezet úgy válaszol, hogy az adott területen az izmok feszesítésével próbálná csökkenteni a mozgásokat. Sajnos ez rossz válasz sokszor a szervezetünktől mert még nagyobb terhet ró az ízületekre és ezáltal a fájdalom is fokozódik.

A másik változat a fájdalomra mikor a porckorongok ellapulnak és ennek következtében a csigolyatestek felszínei közelítenek egymáshoz beleértve a csigolya kisízületeit is. Mivel az alsó és felső kisízület közelít egymáshoz és csökken az ízületi rés emiatt meglazul az őket körbevevő ízületi tok ami hirtelen rossz mozdulatra becsípődhet. Az ízületi tok gazdagon van ellátva idegekkel ezért tud nagyon fájni egy kismértékű becsípődés esetén is. A reggeli ébredéskor vagy hirtelen mozdulatra jelentkező éles szúró jellegű fájdalom inkább a kisízületi tok becsípődésre utalhat.

A harmadik változat a fájdalomra amikor már a porckorong (discus) ellapul, kiboltosodik és nyomást gyakorol a gerinccsatornából (canalis vertebralis) a csigolyaközti lyukakon (foramen intervertebrale) kilépő gerincvelői ideggyökök valamelyikére jobb oldalon vagy baloldalon vagy mind a két helyen egyszerre esetleg éppen magát a gerincvelőt is. Attól függően, hogy ágyéki (lumbális) vagy nyaki (cervicalis) szakaszon van az érintettség lehet helyi, lokális fájdalom vagy kisugározhat a felső végtagokba illetve az alsó végtagokba és ezen felül zsibbadást, érzéskiesést okoz, súlyosabb esetben akár mozgáskorlátozottságot, inkontineciát is.

Amint láthatjuk összetett problémáról van szó, több helyről eredhetnek a fájdalmak de elmondhatjuk azt, hogy a közös nevezőjük a nem megfelelő életmód és az ellapult, degenerálódott porckorong. A Gerincfix kezelések kifejezetten arra lettek kitalálva, hogy segítse a szervezet öngyógyító képességeit beindítani oly módon, hogy segítenek ellazítani a gerincoszlopot körülvevő feszes izomzatot, valamint a dekompressziós ágy segítségével eltávolodnak egy kicsit a szemközti csigolya felszínek egymástól és ezáltal a csigolyafelszínekhez szorosan tapadó porckorong kitüremkedéseit, kiboltosulásait segíthet megelőzni szerencsés esetben visszahúzódni valamilyen szinten a porckorong centruma felé hasonlóan a többi ismert trakciós eljáráshoz, csak mindezt kíméletesen, kényelmesen, relaxált  testhelyzetben és környezetben.

Fájdalom természetesen nem csak a gerincoszlop mentén alakulhat ki hanem a nagyízületek környékén is mint csípő vagy térd. Jellemzően itt is izomproblémával indul a térd vagy csípőízület elváltozása. Ha az ízületekhez tartozó izmok túl feszesek akkor indokolatlanul nagy erővel szorítják egymáshoz a szemközti ízfelszíneket és sokkal gyorsabban kopik az üvegporc vagy hyalin porc ami az ízület korai öregedését hozza maga után. Vagy éppen az ellenkezője okoz problémát vagyis az, hogy túl gyenge az izomzat és nincs ami az ízületre nehezedő terhet megfelelően elvezesse és emiatt lesz gyorsabb a kopás. Tehát láthatjuk azt, hogy nagyon nagy szerepe van a megfelelő erősségű izomzatnak, hogy egészséges maradjon minél tovább a passzív mozgató szervrendszerünk is.

A fájdalomra nem szabad haragudnunk hiszen a barátunk. Ezalatt azt kell érteni, hogy a szervezet fájdalom útján jelez egy adott terület nem megfelelő működésére. Így a legkisebb fájdalom esetén is elkezdhetjük az okokat megkeresni és lehetőség szerint kiiktatni. Minél korábban fordulunk orvoshoz, szakemberhez bármilyen nemű fájdalom esetén annál jobbak lesznek az esélyei a gyógyulásnak. Sajnos nagyon sok ember inkább tűri a kisebb nagyobb fájdalmakat és nem megy el a sajnos időben orvoshoz, szakemberhez ami az adott terület rosszabbodásához, maradandó elváltozásához is vezethet. Előfordul az, hogy egy fájdalom elmúlik, de nem biztos, hogy attól még a probléma is megszűnik. Példának okáért maradjunk egy  porckorongnál ahol a kisízületi tok becsípődése utáni éles fájdalom egy idő után meg fog szűnni, de attól még a porckorong degeneratív elváltozásai nem állnak meg. Mindenképpen foglalkozni kell az adott területtel, hogy később ne alakuljanak ki a sokkal súlyosabb gerincoszlop degeneratív megbetegedései.

Mi elsősorban a megelőzésre fektetjük a hangsúlyt, hogy lehetőség szerint ne vagy minél később alakuljanak ki izomrövidülések, ízületi fájdalmak vagy esetleg gerincproblémák illetve minél egészségesebben, rugalmasabban tartsuk a vázízomzatot. Mindenkit arra kapacitálunk, hogy rendszeresen keressen fel orvos szakembert, vizsgáltassa ki magát, hogy még időben, csírájában föl lehessen ismerni a kezdeti elváltozásokat és kitalálni a kezelési meneteket rá.