A gerinc görbületeinek fejlődése
A törzsfejlődés (filogenezis) során az ember fokozatosan átállt a négy lábon való helyzetből a két lábon állásra. Ebből adódóan az ágyéki (lumbális) szakasz az eleinte előrefelé konkáv állapotból átfordult a mai normális állapotba a hátrafelé konkáv állapotba. Jobban megértve most ágyéki lordózisunk van, de korábban ez is kifózis volt.
A kisbaba amikor megszületik eleinte egy nagy „C”-t, domborulatot (kifózis) mutat az egész gerincoszlopa, tehát hátrafelé konvex (dorsal) konvex. Betesszük leggyakrabban a kisbabát a rácsos kiságyba és kb. 3 hónapos koráig nem sokat változik a gerincoszlopa. Aztán a kisbaba elkezd érdeklődni a külvilág felé, emelgeti a fejecskéjét és kitekint jobbra, balra és kb. 3-4 hónapos korában alakul ki a fej emelgetése miatt a nyaki homorulat (lordózis). Az első hibát itt szoktuk szülőként elvétni, mert a babóca csak nézne jobbra meg balra, de csak arra fog nézni amerre az események vannak. Általában a kiságy rá van tólva valamelyik falra és nyilván a falon nem túl sok érdekes dolog van, ezért inkább a szabad tér felé meg az ajtó felé néz ahol közlekedünk, hallja a hangunkat stb. A legtöbb esetben a baba feje mindig a kiságy egyik irányába néz az egyedfejlődés (ontogenezis) egyik fontos szakaszában. Itt még nem tud a baba megfordulni magától, tehát a mi felelőségünk, hogy hol az egyi hol a másik irányban legyen a fejecskéje és ezáltal mindig az ellenkező oldalra tud kitekinteni a kiságyból. Egyenletesebben fognak fejlődni a nyaki izmai, a mély hátizmok stb.
Később amikor már tud ide oda gurulni már megoldja ezt a problémát.
Következik a kb. 6-13 hónapos korszak amikor kezd felülni a kisbaba és kezd kialakulni egy szép hosszú háti domborulat (dorsolumbalis kyphosis). Ebben a korszakban tovább erősődik a nyaki lordózis is.
Ezek után következik az élet egyik csodája amikor a kisgyerek feláll és járni kezd. A felállás időszakában fog kialakulni az ágyéki homorulat (lordózis) tehát a hosszú háti domborulat visszaszorul a csak háti gerinre. Ebben a harmadik gerincfejlődési időszakban követik el a második legnagyobb hibát sokan kezdő szülőként. Közösségben, barátok körében sokszor hallják a szülők, hogy az én gyerekem már jár, az én gyerekem már ül, az én gyerekem már 1 évesen kivülről fújja az Anyám tyúkját…tehát kicsit hencegés jellegű túllicitálós jellegű is szokott lenni a szülők párbeszéde a gyermekeikről. Az egyedfejlődés nem egyforma. Óriási, több hónapos csúszások lehetnek egy-egy gyerek között ami teljesen normális. De a szülő ezt nem tudja és pl. amikor a gyerek még nem áll, nem jár próbálja picit siettetni a két lábra való állást. Egyrészt erővel felemeli „sétáltatja” másrészt járókát vesz neki. Mind a kettő helytelen mert még nem alakultak ki a megfelelő erősségű tartó izomzatok és idejekorán kapja a gerincoszlop a nagy terhelést. Károsodhat a gerincoszlop mind a két művelettől. Hagyjuk a kisembert magától felállni, tudja az ő szervezete, hogy mikor jött el az a pillanat amikor megteszi az első lépéseket anya és apa között. Hagyjuk ezt a megható pillanatot magától kialakulni és a baba kezdeti győzedelmes mosolya kísérje el élete végéig gerincfájdalmak nélkül.
A felállás után ahogyan idősődik a gyerek fokozatosan kialakul a keresztcsonti domborulat is (sacralis kyphosis) és még fokozódnak a gerinc görbületei.
Tehát láthatjuk azt, hogy a kisgyermek első két évében mekkora fejlődésen megy keresztül, hogyan is alakulnak ki fokozatosan a gerinc görbületei. Ebben a fejlődési időszakban fokozatosan figyeljünk a gyermekünkre és ha bármi rendellenességet vélünk esetleg felfedezni akkor azonnal forduljunk szakemberhez, hogy még időben lehessen korrigálni a gerinc deformitásait.
