Két csigolya közötti kapcsolatot symphysisnek nevezzük melynek alkotóelemei a két szemközti csigolya csigolyalemeze és a köztük lévő discus (porckorong).

A discus két részből áll:

• Egy centrális részből, nucleus pulposus áttetsző zselészerű anyagból ami még az embrionális gerinchúrból származik, 88%-ban víz alkotja az anyagát a többi pedig keratin szulfát, hialuronsav, muko-poliszacharidok. Erősen hidrofil tehát szereti a vizet, egy erősen nedvszívó anyagról van szó. Ezen felül kollagénrostokat, kötőszöveti sejteket és csekély számú érett porcsejtet is tartalmaz. A nucleusnak egyáltalán nincs vérellátása illetve beidegzése. A nucleus pulposust úgy kell elképzelni mint egy zselés golyót amit körülvesznek az anulus fibrosusok illetve alul-fölül a két szemközti csigolyatest közé van beszorítva.
• A rostos állomány ami a nucleust korbefogja az anulus fibrosus. Körülbelül 15-16 koncentrikus rostos gyűrű veszi körbe a nucleus pulposust melyek ferdén keresztezik egymást a nagyobb szakítószilárdság érdekében. Az egyes gyűrűk rostjai a perifériákon még teljesen verticalisak, de ahogy haladunk a centrum felé egyre ferdébbé válnak majd a legbelsők szinte horizontálisak és kicsit ellipszoid formában helyezkednek el a zselés mag körül.

A nucleus pulposus mivel olyan mint egy golyó a rajta lévő csigolyalemezek viszonylag könnyedén tudnak elmozdulni (flexió-extensió, lateráflexió), csúszni, forogni (rotátio). Forgó ízületnek is nevezzük. Az egyes szegmentekben a mozgások terjedelme nem nagy, de a teljes gerincoszlopot összeadva már jelentős.

Egy porckorong minél közelebb van a sacrumhoz annál nagyobb nehézségi erő hat rá. A legsérülékenyebb szakasz a nyaki és az ágyéki szakasz a fokozott mobilitás miatt. A háti szakasz a bordák védelmezése miatt kevésbé sérülékeny.

A porckorongokra ható erő 75%-a a nucleusra és csak 25%-a fog az anulusra hatni. Ezért a tengely mentén érkező erő horizontálisan oldalirányba fog az anulusra hatni. Nagyon nagy erők hatnak a porckorongra mert legalul az L5-S1 szegmentnél kb 28 kg/cm² a kompressziós hatás az anulusra normál egyenes testtartás esetén. De ez az erőhatás a többszörösére is módosulhat pl. flexió esetében amikor is már 85 kg/cm²-es erő hat a nucleusra. Ha ebből az előrehajlásból szeretnénk felállni akkor már 174 kg/cm²-es erőt is elérik. És akkor most belegondolva, hogy a saját testsúlyunkon felül még plusz súlyt is emelünk fel láthatjuk, hogy extrém magas terhelésnek lesz kitéve a nucleus pulposus és az őt körülvevő rostok. Könnyen elérhetik a szakadás határt.

A nucleus burka a két szemközti csigolyalemez porccal borított felületével érintkezik amiken mikroszkópikus pórusok találhatóak  amik összeköttetést képeznek ezáltal a csigolyatest szivacsos csontállományával.  Ezért van az, hogy nagy axiális terhelés hatására ki tud lépni a víz a nucleusból és átpréselődik a csigolyatestekbe. Ezért van az, hogy reggel magasabbak vagyunk mint este kb. 2 cm-el. (egy egészséges gerinc esetében).

Éjszaka amikor a gerincoszlopunk vízszintesen nyugalmi állapotban van és nincs rajta axiális gravitációs teher csak az izmok normál tónusa, a nucleus szép lassan visszaszívja ezt a vizet a csigolyatestekből és visszanyeri eredeti magasságát. Sajnos az idős kor közeledtével a porckorong abszorpciós képessége egyre csak csökken és egyre kevesebb vizet tud visszavenni. Másik érdekes megfigyelés kutatók által (Hirsch), hogy az állandó terhelés alatt lévő porckorong magassága nem lassan, hanem nagyon gyorsan csökken és dehidratálódik. Ha a terhelés túl sokáig tart (cipekedés, magas testsúly) már nem lesz képes a porckorong (discus) visszanyerni az eredeti alakját.

Minél inkább degenerálódott egy discus annál kevésbé tud ellenállni a terheléseknek. Akár 40-45%-al is nagyobb ellapulást mutat egy elváltozott discus az egészségeshez képest. Ennek pedig már káros kihatásai lesznek a csigolyák kisízületeire  és kialakulnak az arthritisek, arthrózisok, illetve egy sor egyéb gerinc degeneratív megbetegedés.

 A discus a nyaki szakaszon kb. 3 mm, a háti szakaszon kb. 5 mm és a lumbális szakaszon kb. 9 mm magas. A discus soha nincs teljesen „elernyedt” állapotban mindig található rajta egy bizonyos előterhelés az izmok, szalagok által. Ha caudál (le) és craniál(fel) felé meghosszabbítjuk a gerincoszlopot akkor a discusok magassága nő de a szélességük csökken. A nucleus a terhelés hatására ellapul míg nyújtáskor visszanyeri eredeti gömb alakját. A nyújtás csökkenti a belső nyomást ezért a discus prolapsus, kiboltosulások és kezdődő nem túl súlyos herniák ésszerű kezelési eljárása a gerinc tractiója illetve inkább dekompressziója.  Ez a tény a Gerincfix® elméletnek az alapja! Ezért tud bizonyítottan sikeresen dolgozni a Gerincfix® dekompressziós ágy, ezért tudjuk jó esetben megelőzni illetve időben eltolni a gerincoszlopot érintő elváltozásokat.

Amikor a gerincet megnyújtjuk a nucleus zselészerű magja visszahúzódik az eredeti helyére ezáltal a rostos gyűrűk feszülése megszűnik, a kiboltosulások mérséklődhetnek vagy a kisebbek akár meg is szűnhetnek.

A porckorong kiboltosulásainak az a problémaköre, hogy nyomja a foramen intrevertebralén keresztül kilépő ideggyököt vagy éppen a gerincvelőt ha elhelyezkedése a kiboltosulásnak mediális a saggitális síkban. Az ideggyök a radiculáris résnél át kell döfje a dura matert vagy kemény agyhártyát, hogy továbbhaladhasson a perifériák felé. A kiboltosuló porckorong nem érintkezik közvetlenül az ideggel, hanem a ligamantum longitudinale posteriuson keresztül nyomást gyakorol a durazsákra ami aztán ingerli, nyomja végső soron az ideggyököt is.

Az ideggyök kvázi be van kényszerítve egy csatornába (foramen intervertebrale) és nem tud hová „menekülni” a nyomás elől, csak elviselni és szenvedni tudja a kialakult terhelést, nyomást.

 Amikor még elég erősek az anulusok akkor nem tudja őket kitüremkedésre késztetni a nucleus és inkább a csigolyaplató lesz ami besüppedhet, benyomódhat. Ezt hívjuk intervertebralis prolapsusnak.

Sajnos 20-25 éves (manapság sokszor még hamarabb is …) kortól már sérülnek a rostos gyűrűk és elkezdődnek a sugárirányú berepedezések amikből keletkeznek az antero- vagy posterolateralis prolapsusok. Az utóbbi a gyakoribb sajnos a törzshajlítások következtében.

 Kezdetben a nucleusból a periféria felé törekedő folyadék még összeköttetésben van a maggal és a szalag alatt megállhat. Ez a szerencsésebb eset mert még van lehetőség kombinált kezelésekkel visszaterelni a helyére. De később ez az összeköttetés már megszűnhet ha a ligamentum longitudinale posterior alatt csapdába esik amikor az összezáródott rostos gyűrűk miatt nem tud visszaterelődni a mag felé. Alá is folyhat és ez lesz a subligamentalis prolapsus.  Ennél fokozottabb állapot amikor át is szakad a ligamentumon és a zselés folyadék a gerinccsatornába jut ami a szabad discus prolapsus)

 Tehát láthatjuk, hogy több fázisban történik a porckorong károsodása és az ideggyök érintettsége. Ehhez mindenképp szükségesek az ismétlődő mikrotraumák. A legdurvább ha súlyt emelünk fel előrehajolva és ráadásként még forgást (rotátiót) is végez a gerincoszlop.

Ezért nagyon fontos a megelőzés, a porckorongok megfelelő magasságának megtartása!